Üdv.

Letta vagyok, maradni akarok! Gondoltam indítok egy Blogot, ugyanis annyira szét vagyok esve mostanában, jó lenne egy kis rendszer az életemben. Inkább leírom mi történik velem vagy mi nem... és anyu szerint is jót tesz, ha egy kicsit kiszellőztetem a fejemet egy kis írással. 

Amit rólam tudni kell, hogy szinte naponta költözök. Na jó. Ez tulzás, de mivel szüleimnek ilyen költözős-munkája van, nem sokáig maradtam egy helyen. Tévedek. Egy huzamban 3 évig laktam egy házban. Most, hogy új iskolám lesz, Budapestre költöztünk. Ó a szép 9. ....Új osztálytársak új szivatások. Na mindegy. 7-8. ban volt egy barátnőm, akivel csúnyán összevesztem. Pontosabban ő veszett velem össze, és fura, de nem tehetek semmiről. Tehát az elejéről minden:
Az iskola, ahova általánosba jártam, vidéken - Pesthez képest - volt. Egészen 7.-ig nem beszélgetett velem senki. Mindig is kívülálló voltam, mert nem osztottam azokat az eszméket, hogy fiatalon - 10-14 évesen - ki kell magunkat élni. És ez nem az 5 órán keresztűl tartó focin értendő. Minden lány osztálytársam, 6.re már elvesztette mindenét, - ne tessék pánikba esni, szüzesség, ilyenek... -  amit én a helyikben szégyelnék. Hát ezért lettem "kiutálva". Semmi gond, el voltam én otthon. Ekkor jött Kitti, aki elkezdett velem beszélgetni. Kitti aranyos lány volt, vagyis azt hittem. Közel két év barátság után kijelentette, hogy nekem köszönheti, hogy minden barátja elhagyta, hogy őt is kiutálták az osztályból, és hogy ő is egy nyomi lett. Erre nem szóltam semmit, csak néztem meredten rá, ezt mégis hogy érti?!?! Tehát így ment tönkre egy barátság. Nem mellékesen ezek után megpróbálta megkeseríteni az életemet. Fantasztikus mi? Leöntötte a ruhámat ragasztóval, levágott egy tincsen a hajamból, és hasonlók. Alig vártam, hogy elköltözzünk. Megtörtént.

Pár nap múlva egy magán iskolában kezdek új életet. Az osztálytársaim már ismerik egymást. Nem baj, újabb 4 év, és ki is utálhatnak máris. Fantasztkus nem?